Budapest őrzi azoknak a hősöknek az emlékét, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben és a remény hordozói voltak a kétségbeesés idején – mondta Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes vasárnap Budapesten, a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen.
A rendezvény keretében koncertet tartottak Ádám László szalézi szerzetes, embermentő emlékére a Terror Házánál, ahol a főpolgármester-helyettes kiemelte: a fájdalmas és keserű múltat nem elfelejteni kell, hanem „megérteni, feldolgozni és láthatóvá tenni”.
Az emlékezés során pedig „nemcsak az áldozatok emléke előtt hajtunk fejet, hanem minden olyan hős előtt is tisztelgünk”, akik „tanúbizonyságot tettek emberségből, áldozatvállalásból” – fogalmazott.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra kitért arra: az emlékezés nemcsak a múltról, hanem legalább annyira a jelenről és a jövőről is szól, az „őszinte”, „tisztességes” emlékezés segít „őszintébb, egyenesebb és tisztességesebb jelent éljünk meg és jövőt alkothassunk”. Hozzátette: a főváros vezetése mindent megtesz azért, hogy az emlékezés „méltó, elegáns és őszinte legyen”.
Szavai szerint „Budapest életének teljes szövetébe beépült a 2. világháború poklában elpusztult honfitársaink emléke. Az emlékművek, az egykori gettó felújított épületei, az ünnepségek és fesztiválok, az erős és büszke budapesti zsidó és cigány kulturális élet, a virágzó egyházi kultúra egyaránt azt bizonyítja, hogy Budapest velük, a holokauszt áldozatainak emlékét és kultúráját őrzőkkel együtt teljes és egész”.
Ábrahám Béla, a szalézi rend magyar tartományának vezetője Ádám Lászlóról szólva elmondta, a rákospalotai Clarisseum rendház igazgatója a vészkorszak idején sokszor élete kockáztatásával is bujtatott zsidó embereket. Embermentő tevékenységéről az izraeli Yad Vasem Intézet őrzi az általa megmentett Bíró Pálné tanúvallomását. Eszerint 1944. december 13-áról 14-ére virradó éjszaka a nyilasok betörtek a Calrisseumba, és letartóztatták Bíró Pálnét és másik négy bújtatott zsidó nőt, valamint Ádám Lászlót és Antal János tartományfőnököt, az újpesti nyilas székházba vitték és brutális módszerekkel vallatták őket.